A két gyerek és én.
Szkájpon.
Nem is tudom, hol kezdjem, hiszen érződik, hogy minden mondatnak súlya van és valóban, súlyos élmény is volt a találkozás. Annyit elárulhatok előre: ma (kivételesen) nem én üvöltöttem a legtöbbet.
Az alábbi részeket emelném ki:
1. Mobil internet (=a konyhaablakban jó a vétel, tehát ott szkájpoltunk) és vadiúj, szuper webkamera (= a fogadó fél oldalán azt is lehet hallani, ha a gyerekszobában valamelyik játékbaba véletlenül pukizik egyet, nemhogy azt, ha az én gyerekeim zajonganak...)
2. A fiatalember nem beszélt sokat, ami nem baj, mert úgysem hallottam volna (a már említett zajforrások miatt). Én próbáltam udvariasan társalogni, de azt úgysem hallotta.
3. A kamera előtt a gyerekeim egymás kezéből tépték ki a Boribon, a játékmackó című opuszt, úgy, hogy a Kicsi közben bömbölt, a Nagy meg azt üvöltötte, hogy "ADD IDEEEE A BOJIBOOOOONT!!!!AZ ENYÉÉÉÉÉÉÉÉÉM!!!"
4. A Nagy később gépelt üzenetet küldött (kb. ezt: sdkdhbfiezcbsdzvbfzuvbfvufkvbfmsbdvzuu,vm khxgviuhif@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@vv), amitől a Kicsi vérszemet kapott és nagy lelkesedéssel kezdte a tenyerével csapkodni Apa laptopját. (igen, ennek is üvöltés lett a vége)
5. A Nagy egy sámlin üldögélt szkájpolás közben, ezért a Kicsi azt a vicces szórakozást találta ki, hogy ő feláll ugyanarra a (nem 5 négyzetméteres) sámlira, a Nagyba kapaszkodik, majd a maga módján "leugrik". Az első két alkalommal ez nagyon szórakoztató volt nekik (én nem nevettem), majd egy jó nagy taknyálás lett belőle és persze üvöltés. (nevettem volna, ha szemét lennék)
6. A mélypont talán akkor jött el, mikor anyukám elővette a plüssmacit, a Nagy hozta a plüsscicát és percekig a maci és a cica szkájpoltak egymással. (Ekkor már nem tudtam pontosan követni az eseményeket, de úgy emlékszem a Húgom és a fiatalember - érthető okokból - itt köszöntek el. Persze nem hallottam pontosan.)
Remélem, a Húgom nagyjából felkészítette a Szerelemét ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése